Bejelentés



KRIZSIK ALFONZ TeÁtRiStA honlapja
" Egy jó pofát a jópofának ... "









Ingyen angol - csak most!




 


JPTE BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR


DEBRECENI DIVÍZIÓ


S Z A K D O L G O Z A T


AZ ARASZNYI LÉT ”


Konzulens: Ozsváth Sándor


főiskolai adjunktus


 


Szakdolgozatom témája, Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA című drámai költeményének konstruktivista vizsgálata, valamint LENGYEL GYÖRGY - nek, a Debreceni Csokonai Színház igazgató-művészeti vezetőjének 1996. október 3-án bemutatott Tragédia rendezésének, szintén konstruktivista szellemű elemzése, pontosabban: az előadás egy bizonyos rétegének megfejtésére tett kísérlet.


Munkám során leginkább kultúraközvetítés-történeti, kultúraközvetítés-elméleti szempontokat részesítettem előnyben, esztétikai kérdésekben pedig a vizualitásra összpontosítottam.


A „Tér” és „Idő” fogalmát, a két fogalom és a „Színház” kapcsolatát – választott hivatásom okán ( színész vagyok ) - individuálisan közelítettem meg.


TARTALOM: 1./ Bevezetés 2./ A Tragédia konstruktivista vizsgálata 3./ A „tükrözés”: a, A paradoxon előtt; b, A paradoxon után; c, A paradoxon 4./ Lengyel György Tragédia rendezései 5./ In memoriam: Héjja Sándor 6./ A debreceni Tragédia 7./ Befejezés 8./ A képek mellékletek jegyzéke ) 9./ Bibliográfia


 


Azt szoktuk mondani, hogy a Hold kering a Föld körül. Ez nem egészen igaz, hiszen egy rendszert alkotnak, aminek a középpontja a Föld felszíne alatt kb. 1700 km-re van, ez a baricentrum. ( Csillagászati fogalomtár)


A tizennégy éves Madách Imre, öccsével családi használatra szánt újságot szerkeszt, amelybe a következő Berzsenyi idézetet írja: "Az ész az isten, mely minket vezet, s melynek hatalmán minden meghajol." 1




1842-ben, tizenkilenc évesen így ír Művészeti értekezésé-ben: "a színműíró ne kösse meg előre kidolgozott sorával jelenéseinek képzelete szárnyát". 2


Később, már érettebb fővel ezt írja egy levelében: "... írtam az élet gyors folyamán rohanó hajón, majd vihar közt, s majd napfényben, mit a perc ihletett". 3


1855-ben már e sorokat veti papírra egy újabb levelében: "Minden szenvedély, minden érzés, minden ideál csak akkor lesz műtárgyi, mikor megszünt szenvedés, érzés, ideál lenni, mikor mint tudós orvos, sajnálat, részvét nélkül bonckés alá vesszük azokat." 4


Négy év múlva, 1859. február 14-én kezd hozzá főműve, Az ember tragédiája megírásához, s 1860. március 26-én fejezi be.


A mű megírásának gondolata már 1857-től foglalkoztatta. Időközben elkészül A civilizátor című darabja (1859), amelynek papírra vetéséhez mindössze pár napra van szüksége.


További kilenc drámai költeményében, drámai töredékekben, négyszáz oldalnyi költeményében, cikkeiben, levelezésében teljes életművét tiszteljük.


Jelentős könyvtárának nagy része, halála után elkallódott.


A Tragédia megírásának körülményeiről egyetlen jegyzetlap maradt ránk, amelyben Madách Imre utólag megszámolta, hány verssor az egész mű, hány verssort tartalmaznak az egyes színek, s megszámolja a szereplőket. A lap hátoldalán kilenc verssor a londoni színhez, amely azonban kimaradt a kronológiai jelen színéből.


András László már idézett művében ezt állítja: "A tárgyi bizonyítékok, adatok, tervek szinte teljes hiánya miatt az a látszat, hogy Madách Imre minden előzmény, előkészület nélkül 1859. február 14-én leült az asztalához és alig több mint egy év alatt - majdnem a semmiből - megírta Az ember tragédiájá-t.


Ami persze teljes lehetetlenség." 5


Állításának igazolására a későbbiekben maga is számolni kezd, számítása azonban téves.


"Maga a megírás művelete (mint Madách saját kézirásával olvashatjuk: 1859. február 14-től 1860. március 26-ig) összesen négyszázhat napot vett igénybe. Ha ez alatt az idő alatt pihenőnapokat soha nem tartott, nem gyengélkedett és nem is volt beteg, a színpadi instrukciókkal csaknem négyezerkétszáz soros műből naponta legalább száz sort kellett megírnia. Mechanikusan számolva is huszonkét nap alatt készült el egy-egy szín a tizenötből.


Az efféle átlagszámítások, ha egyébre nem is, arra jók, hogy megérthessük: 1859. február 14-én a Tragédia megírásának kezdetekor a mű teljes anyagának gondolatilag részletes pontossággal kidolgozva, jelenetezve, dramaturgiailag hiánytalanul készen felvázolva kellett állnia.


Ez nagyon hosszú, alapos és gondos felkészülésre mutat." 6




Az alapul vett négyezerkétszázas sorszámot elosztva a megírás időszakának napszámával, 10,34-et kapunk, mely szerint Madách Imrének naponta nem száz, hanem "csak" tíz sort kellett megírnia!


E számtani hiba, valamint az a tény, hogy Madách maga is készített statisztikát művéről, arra késztetett, hogy én is számolgassak.


Hogy egy remekmű - származzék a művészet bármely területéről - mennyiben ösztönös, mennyire tudatos munka eredménye, mennyi benne a spontán és tervszerű alkotófolyamat aránya, örök dilemmája az esztétika és művészettörténet művelőinek. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy egy színdarab - mely végső soron színházi előadás létrehozására szolgál - szerkezetét befolyásolhatja a felbukkanó szereplők cselekvéssora.


Mindezektől függetlenül Az ember tragédiája olyan remekmű, amelynek dramaturgiai konstrukciója minden bizonnyal páratlan a világirodalom történetében. A művön belül e - tudomásom szerint példa nélkül álló - szerkezet vizsgálata képezi dolgozatom fő irányvonalát.


 


"Túl vagyok a` koron - írta 1861-ben Madách Arany Jánosnak -, mellyben magát az ember nyomtatva szereti látni. - Igen van nekem is hiúságom, nagyobb mint amaz, - semmi középszerűt nem adni a világ elé. Ha írtam valamit, rendesen esztendeig rá sem néztem. Akkor elővehetém s megbírálhatám mint idegen művet, láttam hibáit ` s vetettem tűzre. »Az ember tragédiája« vólt az első melly a próba évet kiállván, azon meggyőződésre hozott, hogy másnak kell ítélni,..." 7




Pár hónappal később így ír: "...hidd el nekem kedves barátom, ha az öreg isten szabómesteres kitörése művem további olvasásától végképp elriaszt, s te azt rosszalló ítélettel vissza küldöd, már azóta melegedtem vólna mellette, s Ádám utolsó álmát a purgatórium lángjai közt álmodta volna végig." 8




Ezek szerint a Tragédia két alkalommal menekült meg az enyészettől. Azt azonban nem tudhatjuk, terjedelmes életművének mekkora része válhatott a Sztregovai tűzhely martalékává.


Mint ahogy azt is bajos lenne bebizonyítani, hogy az András László által feltételezett hiánytalan dramaturgiai vázlat Kepler fóliánsainak sorsára jutott.


 


"Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik


saját lábunkon a járást velünk,


És megkimélnek a gondolkodástól." 9




Az viszont, hogy Madách Imrének, aki pár nap alatt készült el A civilizátor című drámájával, s Az ember tragédiája alig több mint egy éves alkotó periódusában átlagosan tíz sorral készült el naponta, azt bizonyítja, hogy bőven volt ideje gondolkodni műve dramaturgiai szerkezetéről.


 


»A tizennégy éves Madách Imre, miután a váci piaristáknál kitűnő eredménnyel levizsgázott, Literaturai Kevercs címmel újságot szerkeszt, melyhez mottót Berzsenyi Dániel: A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ 1815 című verséből választ.« Íme a vers részlete: (a kiemelések tőlem)


 


"Ki kétli, hogy csak a dicső ész


Emel ki minket a barmok sorából?


Ki kétli, hogy minden érdemünk,


Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?


 


Az ész az isten, melly minket vezet,


Az ő szavára minden meghajul,


Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké,


S örök helyéből a tenger kikél;


Ez alkot minden szépet és dicsőt,


Az egyes embert, mint a milliókat,


Ez áldja s égi boldogságra inti.


 


Miért utálja hát szövétnekét


Az ember, és mért nem terjeszti fényét


A vak halandók néma éjjelén?


Aegyptus áldott földje kérkedik


Az ész legelső nyílt virágival;


De ott fakadtak egyszersmind azokkal


A hit vakító szentelt maszlagi,


Mellyek korunkig hintik mérgöket,


S örök zavarba dönték e világot.


Az ég ürébe felható tudós


Az égi zsákmányt barlangokba zárta,


S az embereknek bábot s vázt vetett,


Mellyek vakabbá tették a vakot,


És a lenyügzött józan értelem


A szarvas isten áldozatja lett.


 


Így a görög nép s Róma bölcsessége,


Mellyet csudálva tisztelünk ma is,


Csak a tudósok székiben lakott:


A nép szemébe nem hatott sugára,


Előtte el volt rejtve mindenütt,


Míg végre a vad barbarok dühétől


A föld szinéről eltörűltetett.


Éj födte a föld pusztaságait,


Éj, mellybe számos századok merűltek.


S ha most azolta kezd is fényleni,


Melly szűk határba önthet áldva éltet,


S az éj csudái mint süvöltnek arra!


S hány népek élnek még ma is körűltünk


- Tekintsük által a föld részeit -,


Kik a baromság aklában hevernek,


És semmi isten nem tekint ügyökre!


 


Ez istenének a barmot hiszi,


Imádja a föld ocsmány férgeit,


S azoknak embervérrel áldozik;


Emez vakító papjának ganéját


Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi;


Amott az odvas fákban éhezik


Az embereknek görhes istene,


S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa;


Imitt hamúban kotlik a herélt szent,


S bámészkodása istenné teszi;


Itt a mosódás módja szent titok,


S a fél világot embervérbe mártja,


Mert azt az egyik párt az ujjain,


Másik könyöknél szokta kezdeni,


Mellyért is egymást öldözik halomra;


Ott a falukban s városok piarcin


Jár kóborolva a sok meztelen szent,


Szabad kezekkel élelmet rabol,


S az asszonyokba önti szent dühét,


S a férj, az égnek hálát adva, nézi,


Ha hitvesével szent bujálkodik.


 


Így a világnak legkiesb vidékit


Ádáz bolondság tölti, ostorozza,


S undok zsiványi barlanggá teszi;


Erynnis üszkét hányja városinkra,


Az öldöklő kést egyiránt fereszti


A reszkető ősz tűztelen szivébe


S az anyja keblén ácsorgó szopóba,


És csontjainkból trónust rak magának,


Mellyet dög, ínség, sárga félelem


S kínokkal élő bánat fog körűl.


 


Hol van tehát a józan értelem,


Hol a tudósok annyi izzadása?


Remélhetünk-e vajjon jobb világot?


Gyaníthatunk-e olly időt, mikor


Az ész világa minden népeket


Megjózanít és öszveegyesít,


S kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt?


 


Reménylek. Amit század nem tehet,


Az ezredek majd megteendik azt. ...." 10








 


Az élet csodája: a test.


Hippokratész óta óriási fejlődésen esett át az európai ember, testünk titkainak feltárásában.


Felnégyelt, lefejezett halálraítélteket, pestises áldozatokat, kifordult belekkel vánszorgó harcosokat követően, Leonardo da Vinci volt Európában az első, aki úgy tekintett az emberi testbe, hogy felfogja amit lát.


A lélek azonban hozzáférhetetlenebb a testnél.


A reneszánsz egy másik jelese Angliai Erzsébet tintába mártja tollát (s vajon mibe a lelkét) és aláírja szerelme, Essex gróf kivégzési parancsát. Azt a szerelmét küldi a halálba a "szűz királynő", aki mellesleg rokona volt. A fiatalember nagymamája Boleyn Mária, Erzsébet királynő édesanyjának, Boleyn Annának nővére, akit korábban a papa, VIII. Henrik végeztetett ki.


Mikor a fejek a fűrészporral telt kosárba hullottak, tulajdonosaik visszaszolgáltatták lelküket a Teremtőnek.


Lelkünk tudatos és tudattalan része gyakran ellentétes, rendkívül sajátságos együttműködésben egészíti ki egymást. Ellentétük logikailag nem egyenlíthető ki. A szimbólumokban azonban eggyé válik.


Számomra ez az eggyéválás a művészet.


Az emberi elme legcsodálatosabb és legtitokzatosabb szimbólumteremtő folyamata az álom. Aki az ébrenlét, az éber lét állapotában képes álmodni és annak formát adni; abból lehet művész.


Az álom ugyanakkor bizonyos művészeti ágak és művészi alkotások hatásos stílus- és atmoszférateremtő eszköze. Nem véletlenül használja William Shakespeare a Szentivánéji álom-ban, vagy beszél róla a Romeó és Júlia című lélegzetelállító tragédiájában:


 


"Úgy van, mindez álom:


Szülője elmélázó agyvelő


Nemzője fecskeröptű képzelet -


Oly tündérkönnyű, mint a puszta lég


S oly csélcsap, mint a szél, mely egyre száll:


Előbb Észak jeges keblét simítja,


Majd felszisszenve fordul kényesen -


S már Délnek langyos permetébe fürdik." 11


/Ford.: Mészöly Dezső/


 


És a Vihar-ban:


"Olyan szövetből


Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk


Álomba van kerítve." 12


/Ford.: Babits Mihály/


 


És nem véletlenül bocsájt álmot főhősei szemére később álom az álomban (Ádám szemére) a méltó utód Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményében.


 


Okfejtésem kiindulópontját Ozsváth Sándor, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola tanárának szinház-esztétika órán, a Tragédiáról tartott előadássorozata adta. Közelebbről: egy konstruktivista megközelítési mód, melyet az 1. ábra szemléltet.


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


Az ábra szerint a mű központi színe a IX. párizsi szín, s az ebből származó tükrözés ötlete a megvalósítás során számos gondolatot vetett fel, amely a mű ilyen irányú vizsgálatára sarkallt.


Az Ozsváth Tanár Úr által előadott koordináta-rendszerben a IX. szín, Párizs áll a mű középpontjában. Pontosabban: a történelmi színek, az álomképek középpontjában. A mű centrumában a "szabadság, testvériség, egyenlőség" eszméje; értelmezésem szerint a szabad emberi akarat áll.


A koordináta-rendszer vízszintes tengelyét a párizsi szín függőleges tengelyén tükrözve, a két prágai szín és a két paradicsomon kívüli szín fedi egymást. 2. ábra


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


Így a darab, centrumából nézve nem kerek egész. Kimarad belőle a Menny és a Paradicsom.


 


A IX. szín, álom az álomban. Ez paradoxon. És az is paradoxon, hogy az emberi faj reprodukálására képes Éva ebben a színben önmagát reprodukálja. Mintahogy a londoni színben is két alakban jelenik meg, s az emberi faj továbbélésének paraboláját adja, mikor többek közt az ember reprodukálásáról beszél.


A VIII.színben a bűbáj-álom alatt lévő Ádám, mint a tudás birtokosa, csillagjóslásra pazarolja tehetségét.


Elalszik és az álom álmában több emberöltőnyit előrenéz.


Eddig mint a hatalom birtokosa lépett át szabad akaratából (hisz közte és Lucifer között egyezség van) nagy történelmi sorfordulókon. Ezek a történelmi sorsfordulók azonban Madách által kreált helyzetek, tele anakronizmussal. Olyan alaphelyzeteket állított fel, amelyekben a lélek szűknek és durvaszövésűnek érzi kora köntösét. Amikor az élet tengerárjának zúgása embere fülének nem kellemes. Azt hiszi, a nagy folyam sodrása megváltoztatható.


Olyan korokat, amelyek után az szebb jövő igéretében bízik Ádám, s amelyekben abszolút igazságot keres!


Amikor az egyén megkérdőjelezi az evidenst?


Párizs után - szintén szabad akaratából - szemlélő és szenvedő alanya az eljövendő korszakoknak.


Mivel Ád&aacu




Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!